2014. július 21., hétfő

Prológus

Az én nevem Luna. Luna Sun. A történetem egészen 14. éves koromig ugrik vissza, ahol egy fiú átvert, érzelmileg nullává tett. Megkért hogy küldjek magamról egy eléggé intim képet... Sajnos elvakított a szerelem, és meggondolatlanul, üres fejjel ugrottam neki. Akkor még nem hittem hogy ennek mekkora következménye lesz.. Másnap a suliban ujjal mutogattak rám, megaláztak, mint testileg, mint lelkileg. Láttam Őt... Miközben el kellett tűrnöm, hogy köpnek rám, Ő addig nevetett a barátaival...De ezekről nem tudott se Anya, se Kathy, a nővérem. Minden nap egyedül a WC-ben ebédeltem, és bujkálnom kellett.. Aztán ott telt be a pohár amikor már senkire sem számíthattam, és letaszítottak a földre, rúgdostak közben hozzám vágták, hogy "te mocskos k..va, remélem most felakasztod magad". Sírva mentem haza, és Anyáéknak mindent elmeséltem, akik nem tétlenkedtek mentek a rendőrségre, és feljelentették a fiúkat...Azóta már eltelt 3 év, ugyan is 17 lettem júniusban, és elköltöztünk Angliából New Yorkba. Hát igen..3 év..Már minden "elmúlt", de a hegek a karomon, és a lelkemben a sérülések még mindig megmaradtak.
A családom egyszerűen csodálatos! Anya titkárnőként dolgozik egy menő irodában,a nővérem Kathy pedig jelenleg főiskolán tanul, hihetetlen mennyire jó a kapcsolatom a tesómmal, mindent tudunk egymásról, és ő mindig vigyáz rám. Mind a 4 nagyszülőm sajnos már elhunyt, apám pedig még kiskoromban itt hagyott minket. Magamról még annyi,hogy miután ez a sérelem ért, azután nem tudtam egy fiúra sem nézni, és Anyán, és Kathy-n kívül nem volt más olyan akire számíthattam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése